A levél

A húgom meglepődve tartott egy levelet a kezében. A papíron ez a szöveg állt:

Kedves Jónépek!
Visszatértem. Ezt hamarosan meg is tapasztaljátok.
Üdv.: G

Azon tanakodtunk, hogy ki írhatta a levelet, ám sokra nem mentünk, ugyanis a boríték olyan szűz volt, mint a januári frissen esett hó. Végtére is arra a következtetésre jutottunk, hogy az unokatestvérünk szórakozik velünk (Gergő, aki nyaranta általában ellátogat hozzánk); anyut és aput kár ezzel mobilon terhelni. Gergő amúgy fura alak, szereti titokzatosra venni a figurát.

Hugi a délelőtt további részében az érettségijére készült, én meg a médiatörire. Aztán úgy gondoltam, lemegyek az udvarra, hisz olyan szép az idő, és megiszom egy kávét. Le is ültem odalent az egyik asztalhoz, és a magammal vitt könyvet bújtam. Éppen Kassák lapjáról olvastam, amikor Noémi viharzott el mellettem, kezében egy mobilt nyomorgatott, majd továbbnyomult a Rózsáig.

Később Zsófi és Klaudia lihegett szinte a fülembe, sok-sok cuccal megpakoltan jöttek. Köszöntem egy csókolom-helló duált nekik, és megkérdeztem Zsófitól, hogy mi a baj, miért költözik. Otthagytam ezt a szemetet! - válaszolta ingerülten, és mentek is tovább. Ehh... inkább vissza a könyvemhez...

A 327. oldalnál már nem bírtam tovább, szóltam Kingának, hogy hozzon valami finomságot... Kell a cukor az agyműködéshez :) A lány, aki szerfelett boldog volt, már hozta is a kedvenc sütimet...

Holnap folyt. köv., a 327. oldaltól számolva még nem tanultam semmit!