Amikor késő délután anyu meg apu hazaérkezett, Hugi töviről hegyire beszámolt nekik a titokzatos levélről (tudjátok arról, amit tegnap kaptunk). Anyám - aki mindent komolyan vesz - kicsit félt, de apu - aki nem vesz semmit komolyan - megnyugatta, biztosan csak szórakozik velünk valaki. Apám nyomozó a BRFK-nál, tapasztalt már hasonlókat, aki azt sem tartotta kizártnak, hogy egy általa ismert bűnöző akar minket így megfélemlíteni. Sokra nem mentünk a szöveggel, ugyanis nyomtatva volt, s nem kézzel írott. Negyed hatkor apám visszament a rendőrségre, hiszen olyan kicsi az állomány, hogy gyakran kell este is dolgoznia szerencsétlennek. (Igaz, néha örülök, hogy nincs otthon.)
Mikor nekiláttunk a vacsora készítésének, szóba került Juli (aki anyu újdonsült barátnője lett) ügye. Megtudtam, hogy Juli nem akar visszamenni Klaudiához dolgozni, mert félti a békét a lánya és maga között. A nő azt mesélte az anyámnak, hogy többen teletömték Vanda fejét: Vanda hírforrásai szerint Klaudia beleszól a közeli hozzátartozói életébe. Nem tudom, hogy kik lehetnek a források, de mondhatnak valamit, bár Klaudiát igazából csak felszínesen ismerem. Őszintén, kicsit rokonszenvesnek találom, hiszen ő is, én is bakok vagyunk. Egyébként, Iglódiné (anyu) nekem külön bevásárolt a vacsorához: miközben mások finom, habos, baconös tojásrántottát ettek, nekem maradt a 8 dkg grillezett csirkemell jégsalátával (és még képes Iglódiné kimérni az adagot!!!!). Titokban megettem egy darab füstölt tarját, csak úgy nyersen. Ha szépen visszacsomagolom, anyu nem veszi észre - gondoltam.
Nyolc felé levittem a szemetet. A lépcsőfordulónál Andi azt kérdezte tőlem: láttam-e a Tónit meg a Noémit a délután folyamán, de én ugyan nem láttam, jóhogy azt válaszoltam, hogy nem, száraz szájjal. (Szerintem ellógtak a kölyök új autójával valahová, amin nem is csodálkoznék, ismerve mindkettőjük mostani családi helyzetét.)
A szokásos esti tanulás-szappanoperaadag-tisztálkodás triász után kimentem a folyosóra szívni egy kis friss levegőt (jó-jó, zárójelben megjegyzem, hogy cigit, de ne mondd el senkinek, itthon és a házban nem nagyon tudják, kis émelygést is éreztem). Lenéztem az udvarra: a Rózsa alkalmazottaival apám kollégái beszélgettek!!! Valami olyasmit vettem ki a hangfoszlányokból, hogy Barta Zsoltot megmérgezték... Zsófi, aki kis idővel csatlakozott, nagyon elkámpicsorodott...
Hirtelen hányinger tört rám, elrohantam a mosdóba. Az aznap esti vacsorát kiadtam magamból, majd valahogy elvánszorogtam a szobámig. A fejem nagyon fájt, kezemet-lábamat később már mozdítani sem bírtam. Aztán valahogy elaludtam, kínok kínjaival a testemben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése